Általában nem szeretek panaszkodni, azonban az év végére nagyon elfogytam. Elég sűrű év volt 2013, épp itt az ideje egy maratoni, végeláthatatlan, örökkévalósággal felérő két hetes pihenésnek!
Évzárás gyanánt szerettem volna csatázni még párat, és erre szerencsére sokan vevők voltak a csapatból, és megmutatkozott a nagy albérlet előnye, hisz öten is elfértünk. Röviden bemutatom, milyen csaták zajlottak le a lakás padlóján. Előre szólok, hogy az "elf" szó gyakran fog előfordulni a beszámolókban.
Késő délelőtt Tirold ellen kezdtem el egy 2000 pontos visszavágót. Az elgondolásom az volt, hogy hozok egy, a múltkorinál kisebb Hammerer osztagot Dwarf Lorddal, Runelord-dal, és Thane BSB-vel, mellette feláll egy osztag Quareller GW-vel és egy osztag Thunderer pajzzsal, és mindkettő full commandal, hogy amikor szükséges, közelharcban is bevethetők legyenek a fő csapásmérő osztag támogatására. Közben egy ágyú és - a múltkor kapott tanácsot megfogadva - egy tőle pár inch-re elhelyezett kőhajító keseríti az ellenfelet, a hadigépek között pedig egy Dragon Slayer rohangál, és lecsap mindenkit, aki a működésüket zavarni merészelné. Az egészet 15 Miner koronázza meg, akik majd a pálya széléről berontva molesztálják az ellenfelet.
Tirold pedig kitalálta, hogy a Tengeri Őrség köré építi a seregét, ugyanis a fluff-ban szerepel egy olyasmi epizód, amelyben ez az elf alakulat tesz rendet a rakoncátlankodó északiaknál. Volt két nagy blokk Sea Guard-ja, két lövős Skycutter, két osztag könnyűlovasság, 5 Shadow Warrior és három RBT. Ami azért lett vicces, mert szinte minden figurája képes volt lőni, mágiája pedig nem volt. Nagy szerencsém, hogy nem pakoltam fel a seregemet súlyos mágiavédelemmel, ahogy pedig az első gondolatom lett volna!
A hadigépek ellen induló lovasokat az első körben ledurrantották a távolsági fegyverek, a tüzérség pedig, bár elég visszafogottan teljesített az elején, sikerrel megvédte magát a rárontó égi szekértől. Közben a bal szárnyamon a Quarellereket egy lovas osztag, a másik égi szekér, az árnyékharcosok és az egyik Sea Guard zászlóalj fenyegette. Ekkor elkövettem egy hibát: a második körömben feljöttek a Minerek, és ahelyett, hogy a Quarellerek mellett/mögött érkezve segítettek volna nekik védekezni, inkább az ellenfél hátába tettem őket, két RBT és a másik Sea Guard osztag közé. Igaz, sokáig lekötötték így is az ellenfeleket, de megsemmisültek. Az RBT-k is botrányosan lőttek, a katapultom két misfire és egy elrontott lövés után leesett, és a csata végére a Quarellerek is elpusztultak. Viszont én levettem a lovasokat, a két Skycuttert, a Shadow Warriorokat és egy RBT-t, ezzel pedig sikerült győznöm a Nagy Helyezkedések Csatájában.
Na, ilyen látványos jelenet nem volt a mai csatákban
Rögtön utána engem ért a megtiszteltetés, hogy Styx ellenfele legyek első 1v1 felállású játékában. Ő is High Elfeket hozott, 1000 pontból a következőket: Loremaster, még egy varázsló, kb. 20 Swordmaster, 10 Silver Helm, 5 Reaver, 1 sas (a sas nagyon menő volt, lévén Styx kisfiának valamilyen játéka, de mind méretarányban, mind színeiben nagyon jól illeszkedett a csatamezőn lévő seregekhez). Mivel előző este lusta voltam listát fabrikálni alacsonyabb pontokra, improvizálnom kellett, és úgy döntöttem, az előző listámat gyúrom át kissé. A seregem így tartalmazott 1 rúnakovácsot, 1 thánt BSB-vel, 18 Warriort, 15 Quarellert (FC, GW), 15 bányászt (FC), egy Organ Gun-t és egy katapultot.
Abban bíztam, hogy a katapult most végre megmutatja, mit tud.
Megmutatta. Az első lövésnél szétesett. Cserébe az OG és a Quarellerek szépen dolgoztak, lelőtték ill. megfuttatták a teljes lovasságot, az OG-re lecsapó sast pedig a felbukkanó bányászok kergették meg, és végül az OG tüzének esett áldozatul. Viszont mindez mit sem ért, hiszen a Swordmaster osztag bedarálta a velük egyáltalán nem azonos súlycsoportba tartozó harcosaimat, a két varázsló pokollá tette az életemet, sokat és jól varázsoltak. Ők ölték meg az OG-t is, amikor pedig a végén már csak tartani akartam a pontokat, és menekültem a Quarellerekkel, a Swordmasterek mégis megrohamozták és szétszedték őket. Ebben az összecsapásban is vétettem csúnya hibákat (mily meglepő), például azt, hogy a Warriorokkal előre mozogtam, ahelyett, hogy inkább minél tovább halogattam volna az összecsapást, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem lesz semmi esélyük a kardmesterek ellen. A másik probléma az, hogy bányászból nagyon sok volt a 15, bőven elég lett volna 10 is, főleg így, hogy nem az ellenfél hátában bukkantam fel velük, hanem a hadigépeket védték meg.
Érdemes elolvasni azt is, hogy ellenfelem hogy látta a küzdelmet. Köszönöm a kedves szavakat, ez úton is!
A csata közben érkezett Somi és a pizza is (mindkettő érkezőt nagy örömmel fogadtuk), és mivel Puszti is a nemes elfjeit hozta el, kicsit elkezdtem aggódni, mi lesz, ha Somi is bejelenti, hogy eladta a káoszt és vett helyette ő is egy HE batalliont. Ha így lett volna, akkor elneveztem volna a lakásomat Völgyzugolynak, de szerencsére természetesen semmi ilyesmiről nem volt szó.
Volt szó helyette egy Puszti vs Somi, HE vs WoC csatáról 1000 pontból. Úgy éreztem, Somi kicsit formán kívül játszott, nem volt igazi csapásiránya a támadásának, nem lehetett látni (nekem, kibicnek), hogy mit akar elérni. Hosszas manőverezésbe bonyolódott a Warrior osztagával, akik mire mégis megindultak és elérték az ellenséges vonalakat, már jelentősen meggyengültek a mágia miatt. Viszont mikor már ott voltak a közelharcban, akkor nagyon keményen állták a sarat még a túlerővel is (ahogyan azt a saját bőrömön is megtapasztalhattam). Így sem gátolták meg viszont Puszti győzelmét. Ugyanakkor nagyon kíváncsi leszek, hogyan fog muzsikálni ez a káoszsereg, ahogy Somi egyre bővíti újabb és újabb egységekkel.
A nap fontos eseménye, hogy nevet kapott a lakásom. Amióta itt lakom, motoszkált bennem a kérdés, hogy mire fel van a nagyszoba ajtaján az alábbi felirat:
Egész eddig azt hittem, valami csökkentett módban üzemelő mesterember az ajtót használta számolásra vagy valamilyen adat feljegyzéséhez. Puszti viszont elméjének lobogó fáklyájával világosságot hozott a koponyám mélyén lakozó sötétségbe (ezt most nem úgy kell érteni, hogy fejbe vert egy tüzes karóval), na, szóval elmesélte, hogy ez valójában egy hagyományos, népies áldás!
Már ezért megérte megszervezni ezt a napot. Ezt most teljesen komolyan mondom, imádok új dolgokat megtudni, és ennek is nagyon megörültem. Itt van egy rövid cikk erről a házi áldásról, vagy mi is ez, nehogy rosszul mondjam. A lakás neve pedig mostantól a Szentély, a Warhammeres kör számára. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése