Holmik

2011. augusztus 22., hétfő

Még egy hét

Három hét után végre otthon voltam a hétvégén. Volt családi összeruccanás, szombaton kenuzás Apuval. Ma a folyó is barátságosabb volt, mint múltkor, és a nap sem égetett meg, pedig fürödtem is egy kicsit, amikor megálltunk a strandon. Otthon a Három ember egy csónakban-t olvasgattam, és elhűltem - maradjunk annyiban, hogy nem tett jót a könyvnek az, hogy az első olvasása óta valamelyest felnőttem. Úgyhogy inkább befejeztem a Tüskevárt, és most olvasom a Téli bereket, amiken bár nyomot hagyott az idő, mégis szerethető, jó könyvek maradtak. Ráadásul Fekete István valami hatalmas emberismerő lehetett. (Ja, amúgy A koppányi aga testamentumát is lenyomtam vasárnap, ezen azért érződik, hogy első regény.)

Szerettem volna nekilátni a papírmasé-projektemnek, de végül nem tudtam meggyőzni magam, hogy ezt kellene csinálnom. Ha a jövő hétvégén otthon leszek, mindenképpen már péntek este megcsinálom a csirizt, hogy szombat délelőtt dolgozhassak az első katonán. Merthogy 48-as honvédeket akarok gyártani, kb. 1:32 méretarányban (de ha a kísérletek során ez túl picinek bizonyul, akkor lehet nagyobb is). Az 1:32 azért lenne jó, mert talán könnyebb lenne kiegészítőket vásárolni hozzá - persze más kérdés, hogy van-e, lesz-e korhű, a szabadságharcra adaptálható ágyú, szekér, stb. Ha nincs, ezek is papírból lesznek, ha már megügyesedek.

A lovaglás még kérdőjeles, Judit finoman kapacitált, hogy ne hanyagoljam, ami persze jól esett, viszont kicsit nehéz megtalálni a jó időpontot. A péntek délutánt/estét ugyanis elképzelhető, hogy góra tartanám fenn. Szerdáig megpróbálom eldönteni, mi legyen... most kezdem azért érezni a nagyváros vonzását, részben azért, mert ha nem mennék haza, simán elmehetnék gózni, lovagolni és a Péter RKC által kínált FMS-mérésre. Jövő héten pedig bemutató bell-edzés lesz (2 órás!! Ha nem halok bele, akkor jelentkezem a Szpecnazhoz.), amire Petit el lehetne vinni, ha meg tudnánk oldani.

Szó mi szó, jelenleg kettősségben vagyok: egyrészt szeretnék minél több időt azokkal tölteni, akik igazán fontosak, és ott, ahol igazán jól érzem magam, másrészt pedig mintha lassan kezdeném megtalálni a helyem Pesten is. Azt hiszem, amíg tart a nyár és a vízre szállós őszi idő, többet leszek Baján, utána, ha beköszönt a tél, akkor pedig inkább Pest. De ez még sok mindentől változhat.

2011. augusztus 14., vasárnap

Paci

Az elmúlt két szombaton dolgoztam, a vasárnapokat pedig lovagolni tanulással töltöttem. Rájöttem, hogy nem olyan egyszerű megmaradni egy tempósabb paci hátán, a gyakorló ügetés mozdulata közben pedig azon gondolkodtam, hogy micsoda combjuk lehetett az ókori európai lovasoknak, akik tudtommal kengyel nélkül lovagoltak. Nekem nagyon kell a kengyel ehhez a mozgáshoz, pedig igyekszem a mozdulatot lehetőleg combból megoldani.

Majd még elválik, hogy mennyire lesz rendszeres elfoglaltság. Legalább addig szeretnék eljutni, hogy képes legyek önállóan irányítani a lovat, viszont gőzöm sincs, ez mennyi időt és energiát fog igényelni. Na meg pénzt, hiszen ha minden jól megy, szeptembertől a havi minimum kiadásaim közé feliratkozik a szakképzés is, magyarul a lakbér + szakképzés elviszi a fizetésem felét. A maradékból kell ennivalót venni (eleget és finomat, ebből nem engedek), kettlebellre járni (ebből sem engedek), amikor úgy érzem, akkor hazamenni (még szép, hogy), ráadásul ha lejár a diákigazolványom, akkor jó néhány kiadásom szintet léphet.

A bellt nyomom, és bár nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy már érzem is a hatását. A hátamat elég szépen rendbe tette a guggolás és a swing, úgyhogy alig várom, hogy ősszel jöjjenek majd a felsőtestet mozgató gyakorlatok. Szeptembertől elvileg újra kezdjük az edzésanyagot, ennek nagyon örülök, mert így talán több alkalmam lesz csiszolni a technikámon.

Volt ma lovagláson egy olyan esemény, ami kicsit megmelengette a lelkemet: amikor megkérdeztem, jól csinálom-e, ha az ügetőmozdulatnál a lábammal a kengyelben állok, az oktató, Betti mondta, hogy nem. Erre kivettem a lábamat a kengyelből, és megpróbáltam direkt így, a kengyel támasztéka nélkül a mozdulatot. Betti kicsivel később megjegyezte, nemigen fordult meg még itt olyan lovas, aki önszántából kilépett a kengyelből - erre mosolyogtam egyet, és valami olyasmit válaszoltam, hogy már megtanultam kijavítani magamat. Persze, hogy a kung-fura gondoltam... Külön érdekes, hogy nagyon érzem a kettlebell mozgástanulásában a kung-fu gyakorlásának hatásait (illetve nem csak abban: például nem beszélek hülyeségeket edzés közben, hanem szó nélkül nekiállok és csinálom a feladatot). Pont ma kiderítettem, hogy a pesti kung-fu csoport is itt edz a szomszédban, a Vendel utcában. Szeptembertől mindenképpen megyek.

2011. augusztus 3., szerda

Benyomások

Kezdem úgy érezni, hogy lassan kialakul a napi és a heti rutinom, és ez igazán kellemes. Próbálok minél hamarabb beérni a munkahelyre, hogy ne csak estefelé szabaduljak - ez hol sikerül, hol nem, mindenesetre a reggelizés és az egyéb úri huncutságok, pl. borotválkozás időtartamától függően fél nyolc és negyed kilenc között be szoktam érni, de a célom a fél nyolc. Persze ez nem túl fontos, annyit nem ér, hogy rohanjak miatta.

A várost is kezdem megszokni, mondjuk azt nem (és soha nem is fogom, azt hiszem), hogy rengeteg a beteg, szegény, igénytelen ember. Ma délután is igazi jellempróba volt: egy ágrólszakadt faszi megkérdezte, adnék-e neki egy cigit. Mondtam, hogy sajnos nincs (sic). Megvárta, amíg kicsit odébb érek, és akkor utánam kiáltotta, hogy "akkor menj és vegyél". Az ilyen nyilván rosszul esik az embernek (főleg, mivel szerintem ha mondjuk 20-30 kilóval nehezebb lennék, akkor kussba maradt volna hajlékony, és utálom, amikor a soványságom miatt semmibe vesznek), de nem lehet odamenni és leállni veszekedni/pofán verni. Vettem egy nagy levegőt, átkapcsoltam zen üzemmódba, és megpróbáltam magasról leszarni. Azért írtam, hogy jellempróba, mert hajlamos vagyok felhúzni magam a hülye embereken, pedig nem kellene, és most már tudatosan próbálok elmenni a jóságos, derűs, minden inzultust szenvtelenül semmibe vevő irányba.

Továbbra is megy a kettlebell ezerrel. A swingnél már néha tudom magamat javítani, és ma meglepően jól sikerült az armbar és a TGU is (ezek csak 8 kilóval, de hát lesz még feljebb is, csak idő kérdése). Sőt, ma Péter meglepett minket egy vidám kis lábgyakorlat-sorozattal: 24 guggolás, 2×24 kitörés, azután a kitörés állásában maradva 24 álláscsere (nem tudom jobban mondani), végül 24 felugrás, mint a burpee végén. A vártnál jobban bírtam szerencsére. Biztosan lehetett volna szebben, szabályosabban stb. végrehajtani, de egyelőre örültem annak, hogy szerintem vállalhatóan meg tudtam csinálni.

A hétvégén Baján voltam, elmentünk Apuval kenuzni egyet. Jó volt a víz és az időjárás is (meleg, erősen felhős, kevés nappal), igaz, a nagy szélben így is alaposan megpirultam. Legközelebb horgászkalapot viszek magammal, illetve megpróbálom megtanulni a kormányzást. Jó lenne addig lejárni, amíg szép az idő. Télre pedig keresek valami egyéb mókát - egyelőre az íjászat ötlete merült fel ismét bennem, mindenesetre szokásomhoz híven nyitott szemmel járok és megpróbálok észrevenni minden érdekeset, minden lehetőséget.